Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
Ivarzás és fedeztetés

 

A szuka kutyák átlagosan 6 és 9 hónapos korukban tüzelnek  először, és ekkor már termékenyek is. Ebben a korban a szukák még fejlődésben vannak, így semmiképpen sem tanácsos a kutyát ekkor befedeztetni, mert az egészségkárosodással járhat.
Az első alom ideális időpontja a harmadik, negyedik tüzelésre tehető, amikor a szuka már másfél-kétéves. Bár a legtöbb kutya élete végéig ivarzik, 8-9 éves kora után már ne pároztassuk.

Hogyan veheted észre, hogy tüzel a kutyád? Ilyenkor a külső nemi szervek megduzzadnak, és véres váladék folyik belőlük. Az ivarzó állat étvágya általában megnövekszik, gyakran, de egyszerre kevesebbet vizel, néha agresszívvá válik.
Ivarzás alatt fokozottan kell figyelned kutyádra, hiszen ebben az időszakban elszökhetnek a kanok után.

 A tüzelés időtartama egyedenként változhat, de átlagban 20-25 napig tart. Az egészséges szukák félévente tüzelnek.
A tüzelés 7-9. napjáig a szukák általában nem engedik magukhoz a kant, sőt kifejezetten elutasítóak lehetnek. A 9-13. nap között, ami az optimális fedeztetési idő, a legtöbb szuka jellegzetes viselkedéssel tudatja párzásra való kézségét. A szuka ilyenkor dörgölődzik, farkát félrecsapja. Erre az időszakra a véres váladékképződés csökken, a váladék színe átlátszóvá válik.
A biztos eredmény érdekében a fedeztetést érdemes legalább egyszer megismételni. Ennek optimális időpontja az első fedeztetést követő 1-2 nap. Miután a szukában egyszerre 15-20 petesejt is megérik, így a többszöri fedeztetéssel növelhető a kiskutyák száma.

 Ma már a szukák véréből a jellegzetes hormonális változások alapján meg tudják határozni a fedeztetés optimális időpontját, ami főleg tenyészállatoknál vált gyakorlattá. Ilyen vizsgálatot végeznek például a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Szülészeti Tanszékén. A vizsgálattal megelőzhető a többszöri, gyakran sikertelen fedeztetés és a meddőség bizonyos esetei is kiszűrhetők.

A tüzelés vége felé, függetlenül attól, hogy pároztattad-e kutyádat, a váladékozás megszűnik és a nemi szervek is visszanyerik eredeti formájukat.

A szuka egészségi állapotát nem befolyásolja kedvezőtlenül, ha egyetlen egyszer sem ellik életében. Ha nem szeretnél kiskutyákat, jobb, ha ivartalaníttatod már fiatal korában. A rutinműtétnek számító beavatkozás után egy héttel kutyád már ismét a régi lesz. Tévhit az is, hogy a szuka a műtét után feltétlenül elhízik. Ez általában azért következik be, mert a tulajdonos ugyanannyi eledelt ad neki, mint a műtét előtt, ám ilyenkor már a nemi aktivitás hiánya miatt kedvencünknek kevesebb táplálékra van szüksége.

 

Parvovírusos gyomor-bélgyulladás

 

Ki ne hallott volna már a kutyák "parvójáról". De mit is tudunk erről a betegségről?
Annyit minden bizonnyal, hogy hasmenéssel, hányással jár, és sok-sok kiskutya elhullását okozza ez a betegség.

 

Magyarországon a parvovírusos gyomor-bélgyulladás az "újabb keletű" betegségek közé tartozik, hiszen a 70'-es években még nem igen tudtunk róla. Az első hazai megbetegedéseket 1980-ban észlelték. Lett is pánik, hiszen nem volt ellene oltóanyag, így más nem lévén, kevés sikerrel a macskák parvovírus okozta gyomor-bélgyulladásának oltóanyagát próbálták meg alkalmazni kutyákon is. 


A betegséget vírus okozza, amely azonban nem azonos a "macska-parvo" virussal. A vírus elsősorban kutyákat, kutyaféléket betegít meg, de az újabb tipus már macskákra nézve is veszélyes, azaz alkalmas a panleukopenia kiváltására.


A fertőződés a beteg állatok bélsarával történik, amely nagy mennyiségben tartalmazza a vírusokat.
A szájon keresztül felvett vírus a bélhámsejtekben, és kölykökben a szívizomsejtekben szaporodik. A bélbolyhok tönkremennek, gyulladás alakul ki, véralvadási zavarokat lehet tapasztalni. Ez az oka, hogy a hasmenés véressé válik.


Tünetek: A betegek hánynak, súlyos hasmenésük van. A széklet híg, sárga, majd véressé válik. Hasfájás tapasztalható, amelyet az állat hasának áttapintásakor élénken jelez. A súlyos hasmenés igen intenzív folyadékvesztéssel jár, melynek következtében súlyos fokú kiszáradás (exsiccosis) következik be, ha nem gondoskodunk megfelelő folyadékellátásról (akár mesterségesen is). Ilyenkor a bőr elveszti rugalmasságát, ha az állat hátán ráncba emeljük, úgy marad, és igen hosszú idő alatt nyeri vissza eredeti helyzetét. Jellemző a szőr fénytelenné válása.


Gyógykezelés: Mivel a betegeknek több, mint a fele elhullik a betegségben gyógykezelés nélkül, nagyon fontos a hányás és hasmenés csökkentése, az elveszített folyadék pótlása. A szövődmények kialakulását a legyengült állaton antibiotikumokkal gátolhatjuk meg. A kezelés alapvetően tüneti, azaz a kialakult tünetek csökkentésére vagyunk kénytelenek szorítkozni.


Megelőzés: Ma már többféle parvovírus elleni oltóanyag van forgalomban. Alapvetően két csoportra oszthatjuk őket: csak egyféle betegség (parvo) ellen ható oltóanyagok, és egyszerre többféle betegség elleni (polyvalens) oltóanyagok. Utóbbiak rendszerint szopornyica, fertőző májgyulladás és leptospirózisok elleni anyagot is tartalmaznak. Okkal merül fel a kérdés, melyiket alkalmazzuk?
A vakcinákról (védőoltásokról) a szakemberek véleménye is megoszlik. Rendelőnkben a "konzervatívabb" felfogást támogatjuk. Ennek értelmében kölyökkutyáknál monovalens parvo vakcinát alkalmazunk kétszer egymás után, ezt követően évente az emlékeztető oltás lehet polyvalens oltóanyag is. Nagyon fontos, hogy csak teljesen egészséges állatot oltsunk vakcinával, ellenkező esetben azt tapasztalhatjuk, hogy az oltás ellenére mégis megbetegedhet a páciens.


Mikor oltassuk a kiskutyákat? Az anyaállat a tejével ún. "maternális ellenanyagokat" juttat az utódba a születést követően. Ezek az ellenanyagok ugyan mintegy 8-12 hétig megvédik a kölyköket a fertőződéstől (ha az anya oltva volt korábban, vagy átvészelte a betegséget), de ugyanakkor megakadályozza a kiskutyák eredményes védőoltását is! Ezért az első oltást célszerű 8-9 hetes korban végezni, majd 10-12 hetes korban megismételni.

 

A kutya ciklusdiagnosztikájáról

 

A kutyatenyésztésben – mivel a szukák évente csak kétszer ivarzanak – rendkívül fontos a tüszőrepedés idejének előrejelzése. Mesterséges termékenyítésnél, különösen mélyhűtött sperma használatakor, jó fogamzási arány csak a megfelelő időben és technikával végzett inszeminálástól várható. A tüszőrepedés általában a prooestrus (a péraduzzanat és vérzés) kezdetétől számított 11-13. nap között következik be   

A tüzelés külső tünetei (vérzés, péraduzzanat, a kanok közeledésének elfogadása, stb), amelyeket főleg az ösztrogének változó szintje befolyásol, csak nagyon pontatlanul tájékoztatnak a közelgő tüszőrepedésről. A luteinizáló hormon (LH) hirtelen emelkedése 48 órával a tüszőrepedés előtt (prae-ovulációs LH-csúcs) sokkal pontosabban mutatja, mikorra várható az ovuláció. Ma már az LH koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is kaphatók, amivel meghatározható a ciklus 0. napja, sajnos azonban a prae-ovulációs LH csúcs igen rövid és túl gyakori mintavételezést kíván. Ezért a fedeztetés optimális idejének meghatározásához a nagyon informatív klinikai hüvelycitológiai vizsgálat mellett inkább a progeszteron (P4) koncentráció változását követjük nyomon.  Más módszerek, pl. a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbízhatóság szempontjából elmaradnak a hormon vizsgálatoktól és csak kiegészítő vizsgálatként értékelhetők.

 

A fejlődő tüszők által termelt ösztrogének magas szintje az LH csúcs jelentkezésével egyidejűleg csökkenő tendenciát mutat. Számunkra jól használható jelenség, hogy az eddig alacsony szinten ingadozó progeszteron fokozatosan emelkedni kezd és kb. az LH csúccsal egyidőben éri el a 2 ng/ml-es koncentrációt (2. ábra). Az ösztrogének szintjének csökkenése és a progeszteron koncentráció egyidejű emelkedése nagyjából egybeesik az "álló ivarzás" idejével, vagyis a tűrési reflex megjelenésével. Az álló ivarzást azonban - csupán a klinikai kép alapján - sokszor nehéz megállapítani, mert a viselkedésbeli változások nem feltétlenül jelzik pontosan a tüszőrepedés idejét. A ciklus diagnosztizálásában tehát értékes segítséget nyújthat a vérszérum progeszteron szintjének meghatározása. A tüsző eredetű progeszteron koncentrációja az LH csúcsot megelőzően alacsony, utána viszont folyamatosan emelkedik az ovulációig. Az ovuláció az LH csúcsot követő második napon, egyben a progeszteron küszöbérték (2 ng/ml) fölé emelkedésétől számított második napon várható. A levált petesejteknek további 2 nap érési időre van szükségük, ezért a szuka fertilis periódusa az LH csúcs (~ progeszteron emelkedés) utáni 4-7. napra tehető. A már lezajlott ovulációra fajtánként és egyedenként eltérően a 4-8 ng/ml-es P4 koncentráció utal.

 

A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0-4 (5) napos időtartam. A mesterséges termékenyítésre legalkalmasabb időpont friss vagy hűtött spermával az ovuláviót követő 2-3. nap, míg mélyhűtött sperma használata esetén a 3-5. nap. Mélyhűtött spermánál azonban a hüvelybe inszeminálás nem elegendő, a termékenyítésnek feltétlenül a méhbe kell történnie!

 

A vemhesség

 

Élettani háttere.

 

A petefészken fejlődő tüszők ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belőlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetőbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielőtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdő érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejeződik be. Húsevőkben az anyai és magzati vérkeringés kevéssé különül el, mert a méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz és emiatt a vemhesség idején számos gyógyszer, fertőzés szinte változatlanul jut át az anyából a magzatba. Elléskor a méhfalról leváló placenta következtében a „csupaszon” maradó erekből vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza. A petefészken fölrepedt tüszők helyén sárgatestek fejlődnek, amelyek a vemhesség fenntartásban fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelik. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0.5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal később akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36 – 48 órával megelőzően hirtelen 2 ng/ml-re csökken.A szaporodásban jelentős szerepet játszó másik anyag a tüszőhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külső tüneteit. A tüszőrepedést követően azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelőzően emelkedik ismét, ezáltal előkészítve a szülőutat az ellésre, az emlőket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelős, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelőzően kiváltja a tejelválasztást.

 

A vemhesség megállapitása.

 

Kis testű, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20–30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók. Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelműen, de az ultrahangkészülékek széles körű elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos.Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelős, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes, lásd később) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentősen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad.A jelentős technikai fejlődés és a csökkenő ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejű ultrahang készülékeket a vemhességi rutindiagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minőségű készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai időszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthető a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk.

 

Gondoskodás a vemhes kutyáról.

 

Emberek esetében is gyakori tévhit, miszerint a várandós anyának „kettő helyett kell ennie”. Ezzel szemben vemhességük első két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a későbbiekben tovább halmozódik és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erőteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendő táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlődő magzatok növekvő táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendő. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezőtlen irányba változik, mérgező anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerű állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetőség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség első két harmadában, sőt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk! Az előrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítő feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni.Az esedékes védőoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlődő magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védő hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.

 

Az ellés

 

Várható időponja, a közelgő ellés jelei.

 

A kutya vemhessége átlagosan a fedeztetéstől vagy termékenyítéstől számított 63 (szélső értékek: 58 - 68)nap, amelytől azonban több napos eltérés is lehetséges. A fedeztetés és a peteleválás időpontja ugyanis többnyire nem esik egybe és így a tényleges termékenyülés ideje attól függ, hogy fedeztetéskor a szukában már megtörtént-e a tüszőrepedés, illetve befejeződött-e a petesejtek utóérése. A vemhesség fenntartásáért felelős progeszteron szintje az elléshez közeledve gyorsan csökken, amelynek hatására a szuka testhőmérséklete a várható ellés előtt 6-24 órával átmenetileg leesik. Ez a jelenség fölhasználható az ellés megindulásának előrejelzésére oly módon, ha a vemhesség 55. napjától kezdődően naponta kétszer megmérjük a szuka testhőmérsékletét, ami a normális 38,5-39,0°C-ról lecsökken 37,5°C alá, gyakran 37,0°C-ra. Kutyánál életképes kölykök születésére az 57-67. vemhességi nap között van esély. Az előbb kezdődő szülés esetén koraellésről vagy vetélésről, a később megindulóknál túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak. Néhány nappal ellés előtt a szuka viselkedése megváltozik, félrehúzódik a zajos és forgalmas helyekről és „fészeképítésbe” kezd. A megduzzadt emlőkből tejszerű váladék fejhető, majd az állat közvetlenül ellés előtt étvágytalanná válik, néha hányás is előfordul. A péra megduzzad, belőle áttetsző váladék ürül.

 

Amire szükség lesz az elléskor.

 

A szülő állatnak állandó 22-25°C hőmérsékletű, nem huzatos, könnyen tisztán tartható és nyugodt helyre van szüksége, ahol szabadon mozoghat. Az ellés megindulása után ne engedjünk hozzá idegeneket, a családból is csak az legyen vele, akiben feltétlenül megbízik. Legyen kéznél tiszta törölköző a kölykök szárazra dörzsöléséhez, szemcseppentő és fültisztító pálcika a légutak szabaddá tételéhez, fonal a köldök lekötéséhez és Betadine fertőtlenítő oldat a köldökcsonk ellátásához.

Maga az ellés három, egymásba átmenő szakaszból tevődik össze. A  4-36 óráig tartó megnyílási szakaszban a méh ritmikus összehúzódásai a még ép burokban lévő magzatokat a belső méhszájhoz préselve a méhnyakat fokozatosan megnyitják, ezáltal a szülőút föltágul. A méh első (számunkra nem feltétlenül látható) összehúzódásai miatt a tágulási szakaszban a szuka nyugtalan, liheg, körbe jár, lefekszik és felkel. A viszonylag rövid kitolási szakaszban a méhkontrakciók erőssége és gyakorisága fokozódik, amit már látható hasfal-összehúzódások is kísérnek. A magzatburok fölrepedése és a magzatvíz elfolyása után 4 órán belül az első kölyöknek meg kell születnie. Sötétzöld színű méhváladék a placenta kezdődő leválására és romló magzati oxigénellátásra utal, ilyenkor legfeljebb egy óra telhet el az első kölyök megszületéséig. A magzat szülőútba jutása után fokozódnak a méh és a hasfal összehúzódásai, és percek alatt (fejjel vagy farral, mindkettő szabályos) a külvilágra kerül a kölyök. A hosszú köldökzsinór miatt a kiskutyák gyakran burokban születnek, máskor viszont a burok felreped és csak a köldökzsinórral kapcsolódik a kölyökhöz. Tapasztalt szuka gyorsan felszakítja (és megeszi!) a magzatburkot, majd a köldökzsinórt elrágva nyalogatással megtisztítja az újszülött orr-és szájnyílását és serkenti a légzését. A magzatok 30-60 percenként, nyugalmi periódust követően jönnek a világra, miközben az anya látszólag semmit nem csinál, csak felkészül a következő kölyök megszülésére. Ezek a pihenési szakaszok a szülés előrehaladtával és a méh izomzatának fáradásával egyre hosszabbak: a kezdeti 5-15 perc helyett 30-60 percesek lesznek. Ha a méhben még magzat van és a nyugalmi szakasz a két órát meghaladja (fájásgyengeség), haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni. Az ellés a magzatburkok megszületésével és a kiürült méh erőteljes összehúzódásaival (utószakasz) fejeződik be. Ha a köldökzsinór a magzatburok megszületése előtt elszakad, akkor a burok csak egy bizonyos idő (5-15 perc) elmúltával fog eltávozni úgy, hogy a következő magzat tolja maga előtt, esetleg csak a következő kölyök után születik meg. Mivel az anya általában megeszi a magzatburkokat, számon kell tartani, hány született meg, hogy az ellés végeztével tudjuk, maradt-e a méhben magzatburok. A magzati függelékek elfogyasztása élettani jelenség, de népes almoknál hasmenést, hányást okozhat. Miután az összes kölyök világra jött, a szuka megnyugszik, ápolja és szoptatja kölykeit. Az ellés utáni hetekben ürülő méhváladék, az ún. lochia nyálkás vagy vízszerű, kezdetben sötét zöldesbarna színű, esetleg vért tartalmaz, de semmiképpen nem bűzös, nem kenőcsszerű. A méh vissza-alakulásával színe egyre világosabb lesz, mennyisége fokozatosan csökken.

 

Ha a szuka nem szakitja fel a magzatburkot.

 

Az első szülésnél a szukák néha ügyetlenek az újszülöttjeik ellátásában, ezért segítségre szorulnak. Ha egy perccel a megszületés után a kölykön a burok még mindig ép, akkor a burkot föl kell tépni - az orrot és szájnyílást szabaddá téve - lehetőséget adva az anyának, hogy nyalogassa kölykét. Ha még ekkor sem ápolja az újszülöttet, akkor távolítsuk el az összes burokmaradványt, kössük le a köldököt kb. fél cm-re a hasfaltól, vágjuk el a csomó fölött egy cm-rel, és fertőtlenítsük le a csonkot Betadine oldattal. Az első légvételt és az egyenletes légzés beindulását tiszta törölközővel végzett dörzsölgetéssel serkentsük. Amikor már dörzsölgetés nélkül is rendszeresen vesz levegőt és erőteljesen sír, visszaadhatjuk az anyjának.

 

 

Ha a kölyök nem lélegzik.

 

Tegyük egyik kezünk mutató- és hüvelykujját a könyök mögött a mellkas két oldalára, hogy érezzük a szívveréseket. Ha a szív ver, szemcseppentő segítségével szívjuk ki a váladékot az orr- és szájnyílásból, és tisztítsuk meg környéküket fültisztító pálcikával. Törölközővel dörzsölgessük főleg a mellkast, hogy lélegezzen. Csak akkor hagyjuk abba, ha az újszülött már magától is vesz levegőt, illetve ha a szívverés leállása arra utal, hogy a kölyök már nem él.

Az életminőséget befolyásoló fejlődési rendellenességek, örökletes betegségek (köldöksérv, nyitott szájpadlás, rejtett here, stb) szűrését minél korábbi időpontban célszerű elvégezni. Sajnos egyes vérvonalaknál bizonyos öröklődő betegségek (rejtettheréjűség, csípőizületi dysplasia) előfordulása halmozott, ezeket a vonalakat a tenyésztésből ki kell zárni.

 

Ha a szuka nem szoptatja kölykeit.

 

Az ellés után nyugtalan szuka mellé le kell ülni és beszélni hozzá, hogy megnyugodjon. Eközben próbáljuk meg lefektetni, hogy a kölykök odamászhassanak szopni. Nem feltétlenül szükséges rátenni őket a csecsbimbóra; jobb, ha maguk találják meg az utat a tápanyagforrásig. Ha az anya még mindig ideges, vigyük ki sétálni, hogy vizeletet üríthessen. Olykor az is elegendő, ha a világítást lekapcsolva kimegyünk, azonban 15-20 perc elteltével ellenőrizni kell, hogy szoptat-e. Ha mindez nem használ, állatorvost kell hívni.

Egészséges anyakutya az esetek többségében gondoskodik utódairól, tisztogatja és szoptatja őket, mégis előfordul, hogy némelyik csöppség elmarad testvéreitől a fejlődésben. Nagy létszámú alom gyengébb egyedei a többiektől nem jutnak elegendő táplálékhoz, ezért emberi gondoskodásra, fejlődésük és súlygyarapodásuk nyomon követésére szorulnak.  Amikor az anyaállat nem törődik kölykeivel, illetve betegség vagy tejhiány miatt nem tudja gondozni őket, esetleg elpusztul, akkor a feladat teljes egészében a tulajdonosra hárul. Ma már több tejpótló tápszer és eszköz kapható, amelyek segítségével a kölykök anya nélkül is fölnevelhetők. Ilyen esetekben gondozási, táplálási tanácsokkal segítünk.

 

 

 

Szoptatás

 

 

A szoptatás során felmerülő problémák.

 

Energiahiány: a szoptatási időszak táplálóanyag-igénye a létfenntartó mennyiség háromszorosát is meghaladhatja! Amennyire általános a korai vemhesség alatti túltáplálás, ugyanolyan gyakran feledkeznek meg arról, hogy a szoptató anya – különösen népes alom esetén - a tejjel olyan mennyiségű energiát veszít, amit a fölvett táplálékkal képtelen pótolni. Ezért a kölykeit nevelő állatnak lehetővé kell tenni, hogy étvágya szerint naponta többször fogyaszthasson nagy tápértékű eleséget. Forgalomban vannak a megnövekedett táplálóanyag-igényt kielégítő tápok, amelyek a szoptatási időszak alatti kondícióromlás veszélyét csökkentik.

 

Kalciumhiányos görcsök (eclampsia): kistestű állatoknál előfordul, hogy a szoptatással nagy mennyiségben ürülő kalciumot az eleségből felszívódó és a csontokból mozgósított kalcium együttesen sem képesek pótolni, ezért a vérben kalciumhiányos állapot alakul ki. A kórkép kivételesen nagytestű fajtáknál is tapasztalható, gyakran azért, mert vemhesség alatt a szuka túl sok kalciumot (szoptató tápot vagy kalcium kiegészítőt) kapott, ami a kalciumháztartásért felelős mellékpajzsmirigy „ellustulásához” vezet, és az nem képes megfelelő mozgósításra a csontokból. Az alacsony vérkalcium-szint következtében az izomműködés zavart szenved, ami eleinte erőtlenségben, remegésben és kötött járásban mutatkozik. Az állapot súlyosbodásakor a pupilla kitágul, a testhőmérséklet emelkedik, rángógörcsök jelentkeznek és az állat oldalára dől. Amikor a görcsös állapot már nemcsak a vázizmokra korlátozódik, hanem a légzőizmokat és a szívizmot is érinti, életveszélyessé válhat, ezért késedelem nélkül hívjunk állatorvost és vegyük el tőle a kölyköket.

 

Méhgyulladás: a méhben visszamaradt kölyök vagy magzatburok, esetleg az ellési higiénia hiányosságai okozhatják. Erre utal, ha az ellést követő napokban az anyakutya étvágytalan, kedvetlen, és bűzös váladék ürül a hüvelyéből, kölykeit nem gondozza vagy nincs elég teje, esetleg lázas (testhőmérséklete 40°C vagy magasabb). Ilyenkor haladéktalanul meg kell mutatni állatorvosnak, mert méhgyulladása lehet, ami az életét is veszélybe sodorja.

 

Emlőgyulladás: A tejet termelő egészséges emlők viszonylag nagyok és puha tapintatúak. A sötétvörös színű gyulladt emlők feszülésig teltek, kemény tapintatúak, melegek és fájdalmasak. Amíg a betegség csak az emlőket érinti, addig az anya általános állapota nem romlik számottevően. Minthogy azonban a fájdalom miatt nem engedi szopni kölykeit, a pangó tej miatt a probléma egyre súlyosbodik. Ilyenkor az állatorvos antibiotikumot ad a szukának, ezenkívül minél gyakrabban ki kell fejni a tejet a beteg emlőkből, előrehaladott esetben a szukát gyógyszeresen el kell apasztani és a kölyköket mesterségesen (tejpótlóval) táplálni.

 

Állatorvost kell hivni, ha

 

  • 63 nap eltelt a fedeztetés óta és a szuka nem készülődik az ellésre

  • 4 órája elfolyt a magzatvíz, de nem született kölyök

  • 30-60 perce tartó erőteljes fájások ellenére nem született kölyök

  • 1 óránál régebben sötétzöld váladék ürül, de nem született kölyök

  • 2 percnél régebb óta magzati testrész látható a pérarésben

  • az ellő szuka 2 óránál régebben pihen, de még van születendő kölyök

  • az ellés utáni napokban ürülő váladék bűzös, kenőcsszerű és/vagy a szuka láthatóan nincs jól

  • a kölykök állandóan (etetés után is) sírnak

  • az előrehaladottan vemhes vagy szoptató szuka remeg, elfekszik, érdektelen a külvilág ingereire

      

Álvemhesség.

 

Tüzelés és párzás után a kutyák a fogamzás elmaradásakor is élettanilag álvemhesnek tekinthetők, hiszen progeszteron (és prolaktin) szintjük a vemhes állatokhoz hasonlóan magas. Az álvemhesség klinikai megnyilvánulása viszont egyedenként változó. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár 30 nappal meginduló tejelválasztás, a hastérfogat megnövekedése, sőt akár szülőfájások is jelentkezhetnek. Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, az étel és ivóvíz korlátozása és a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres kezelésnél mindig mérlegelni kell az állapot súlyosságát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolaktin-gátlók viszont hányingert váltanak ki.

 

Születéstől a választásig.

 

Az újszülöttek életük első napjaiban még képtelenek a testhőmérséklet szabályozására, a szemük zárva, nem tudnak önállóan táplálékot szerezni és reflexműködésük is tökéletlen. Teljes egészében az anyai gondoskodásra vannak utalva, ilyenkor fogékonyak a külvilág mikroorganizmusai által okozott fertőzésekre. Ezért célszerű a környezet tisztaságára és megfelelő hőmérsékletére fokozottan ügyelni.

Bizonyos újszülöttkori fertőző betegségek akár teljes almok kipusztulásához vezetnek, de először általában csak egy-két egyedet érintenek (többnyire a leggyengébbeket), majd a betegség tünetei fokozatosan válnak láthatóvá a többi újszülöttön is. Sikeres állatorvosi beavatkozásra viszont csak akkor van remény, ha nem az utolsó életben maradt, már nagy mértékben legyengült kölyköt akarjuk megmenteni, hanem rögtön az első tüneteknél kezdjük meg a vizsgálatokat, és az azoknak megfelelő kezelést.

 

 

Újabb kullancs-kór: babézia

 

A kullancsokról legtöbbünknek két betegség, a Lyme-kór és a vírusos agyvelőgyulladás jut eszébe. Félő azonban, hogy egy új veszély is jelentkezik: az elmúlt évben már hazánkban is észlelték a közönséges kullancsok által terjesztett, fertőző vérfesték-vizelést, egyelőre csak kutyáknál.Az utóbbi években jelentősen megszaporodtak azok az esetek, amelyek hátterében a kullancs által terjesztett, Babesia canis nevezetű kórokozó áll - számolt be tapasztalatairól dr. Szilágyi Attila állatorvos. Magyarországon babézia okozta megbetegedést ember esetében még nem jelentettek, kutyáknál viszont már gyakori kórnak számít. A betegség neve - fertőző vérfesték-vizelés - mutatja a betegség lényegét: a kór a vörösvérsejteket károsítja, veseelégtelenséget, vérszegénységet okozva.A kórt a vérkenet vizsgálatával lehet kimutatni, a pontos diagnózis felállításában sokat segíthet, ha az állatorvosi rendelésre magunkkal visszük az állatból eltávolított kullancsot is.Dr. Kapiller Zoltán évek óta foglalkozik a kullancsok által terjesztett betegségekkel. Tavaly észlelte először, hogy a korábban csupán a csalitjáró pocok kullancsában kimutatott Babesia microti megjelent a közönséges - tehát az emberre is veszélyes - kullancspopuláció szervezetében is. Ez azt jelenti, fennáll a lehetősége annak, hogy Magyarországon is előfordulhasson emberi babéziás megbetegedés.Afrikában és az Egyesült Államokban egyre gyakoribbak azok a súlyos, akár halálos megbetegedések, amelyeket a vérszívó által terjesztett mikroorganizmusok okoznak. Az embernél a betegség heves, influenzaszerű tünetekkel kezdődik: magas láz, rossz közérzet, hányinger jelentkezik - ismerteti dr. Kapiller Zoltán. A betegség további szakaszában szervi problémák lépnek föl, amelyek lép-, máj-, veseelváltozások során akár vérvizelést is eredményezhetnek.Létezik már olyan laboratóriumi diagnosztikai módszer, amellyel a különféle fertőzések nemcsak a beteg véréből, de már a kullancsból is kimutathatók. A módszerrel jelenleg a Lyme-kórt okozó mikroorganizmus DNS-ét tudják kimutatni az állatból, még azelőtt, hogy a megfertőzött áldozaton a tünetek jelentkeznének. Az eljárás elméletileg minden kórokozó esetében alkalmazható - mondja Kapiller Zoltán -, ám jelenleg még nem használják rutinszerűen a diagnosztikában. A babéziózis kórokozójának felbukkanása sürgeti a módszer mind szélesebb körű alkalmazását.A  babézia ellen oltóanyag jelenleg nem létezik, ezért fokozott jelentősége van annak, hogy a szabadban, erdei túrák során megfelelő öltözettel és kullancsriasztó szerekkel megelőzzük, hogy a vérszívók megtelepedjenek bőrünkön.

 

Tanácsok kezdőknek

 

Öröm a házban! Végre hazavittük a kiskutyát! A természet egy kis csodája a városi lakótelep egyhangúságában. Bejárja a lakást, végigszaglász mindent, csóválja a farkát és boldogan arcon nyal, mert természetesen ilyenkor a kétlábú lény is a padlón ücsörög, és mámorosan figyeli a kis élőlény ismerkedő lépéseit. Jaj! egy kis tócsa! Nem baj, majd feltöröljük. Olyan aranyos ahogy szinte gurul a bútorok között.

Az öröm megvolt, az első egy óra elillan. Gyere kis élőlény ez lesz a te helyed, most pihenj egy kicsit. Mondom pihenj egy kicsit, ez a te helyed!

Az első kijózanító élmény. A farok csóváló aranyos kis pufi kutyus teli torokból üvölt, mert mi azt szeretnénk, hogy a helyén pihenjen. Ő meg nem szeret egyedül lenni. Vigyük le, biztos pisilni kell neki. Még nincs meg az összes védőoltása. Csak letesszük amíg elvégzi a dolgát, és már hozzuk is fel. Miért nem pisil és kakil? Csak rohangál itt körbe. Biztos nem kell neki, majd legközelebb. Gyere pici, visszamegyünk a helyedre, már biztos fáradt vagy. Teli torokból üvölt! Nem akar a helyén lenni, hadd járkáljon még egy kicsit. Nézz oda! 10 perce sincs, hogy levittük, most meg itt végezte el a dolgát. A második kijózanító élmény. A pufi kutyus bepisil és bekakil. Végre elfáradt. Úgy aludt el, olyan hirtelen, szinte összecsuklott, itt a fotel mellett. Majd holnaptól a helyére szoktatjuk, hiszen még csak most került az új környezetbe.

A kezdeti öröm és kezdeti bosszúság pillanatai sokak számára ismerősek. Egy-két hétig a kölyök fő foglalatossága az étkezésen kívül az új környezetével való ismerkedés. Ez súlyos konfliktusokkal járhat, ha a gyakorlatlan gazdik nem készülnek fel rá előre. Szétrágott cipők, papucsok, könyvek jelzik a kölyök útját a lakásban. Gyakorlott kutyatartók tudják hogyan kell a kutyust az egyedüllétre,  szobatisztaságra és egyéb hasznos dologra nevelni. De mit tehet, aki még kezdő ezen a téren? Néhány jó tanács, ami megkönnyíti a dolgot:

A kutya helye: a menedéket jelenti számára, ahol soha nem szabad büntetni (ezért menekül legtöbb kutya rögtön a helyére, ha valami galádságon tetten érjük). Ha lakásban tartjuk a kutyát, huzatmentes, csendes sarokban helyezzük el, ahova félre tud vonulni anélkül, hogy bárkinek is az útjában volna. Ha kertben van a kutya, gondoskodjunk számára jól szigetelt házról, amit a saját testével be tud melegíteni. Célszerű télre erős anyagból libegő ajtót a bejárat fölé szegezni.

Egyedüllétre szoktatás: ha békében szeretnénk élni a szomszédokkal, nem elhanyagolható, hogy kutyánk csendben és türelmesen várja, míg hazaérünk a munkából és elvisszük sétálni. Egyedüllétre a kiskutyát fokozatosan lehet megtanítani oly módon, ha magára hagyjuk abban a helyiségben, ahol a helye van. A kutyus vonítását hagyjuk figyelmen kívül (a tanítás idejére kérjük a szomszédok türelmét), vagy csendesítsük a másik helyiségből erélyes "Fuj!" vezényszóval. Lehetőleg akkor menjünk vissza és dicsérjük meg, amikor éppen csendben maradt. Hamar megtanulja, hogy a hangoskodás nem vezet eredményre, de ha csendben marad előbb-utóbb visszajön a gazdi.

Szobatisztaság: Nem helyes gyakorlat az, ha egy 8-9 hetes kölyköt bántalmazunk azért, mert bepiszkított a lakásba. Olyan, mint a kisbaba, még nem képes visszatartani a vizeletét és a székletét a séta idejéig. A kutya növekedése és fejlődése, a rendszeres séta, a vele való foglalkozás minden különösebb nevelés nélkül előidézi, hogy a szabadban végezze el a dolgát. Természetesen erre naponta többször lehetőséget kell neki adni. Kiskutya esetében alvás, etetés után, kora reggel, késő este, eleinte még éjszaka is ki kell vinni, hogy elvégezhesse a dolgát. Fontos ez akkor is, ha közben a lakásban piszkított, mert csak rendszerességgel érhető el eredmény. A friss levegőn történő mozgás általában pozitív hatással van a kölyök bélműködésére. Mindig dicsérjük meg, ha kint végezte el a dolgát. A kiskutyán egyértelműen látszanak a jelzések, hogy üríteni készül (izgatottabbá válik, szaglászik, forgolódik). Ha odafigyelünk rá és felismerjük ezeket, gyorsan ki tudjuk vinni a szabadba. Általában 3 hónapos korukra válnak a kutyák megbízhatóan szobatisztává.

Nevelés:  Amint megkapta a szükséges oltásait és utcára vihetjük a kiskutyát, újabb problémával állhatunk szemben. Tiltakozik a póráz ellen. Persze nem minden kiskutya, egyedenként változik az ellenszegülés mértéke. Legjobb, amit tehetünk, ha nem veszünk tudomást a makacskodásáról és húzzuk magunk után pórázon. Persze nem durván, finoman, hogy sérülést ne okozzunk. 200-300 méter megtétele után rájön, hogy jobb, ha a gazdival tart. Ha elkezd szépen lépkedni, dicsérgessük meg és haladjunk tovább.
Kutyusunk tud pórázon közlekedni. De hogyan tanítsuk meg, hogy póráz nélkül is szépen a nyomunkban maradjon, és ne rohanjon el minden felé, fogócskát játszva és az idegeinket tépve?  Minél előbb kezdjük, annál jobb az eredmény. A pici kölyök még általában szorosan a gazdája nyomában marad. Később aztán egyre távolabb merészkedik, de könnyen megtanítható, hogy hívásra visszajöjjön, ha mindig valami finomsággal, játékkal, dicsérettel jutalmazzuk. A tanítás szakaszában helytelen a kutyát azonnal pórázra venni, amint beért hozzánk. Néhány alkalom és megtanulja, nem jó a gazdihoz menni, mert vége a szabadságnak. Eleinte sokszor hívjuk magunkhoz, jutalmazzuk és újra szabad lehet. A felnőtt kutyák, néhány ritka kivételtől eltekintve nem bántják a kölyköt. Ezért általában bátran engedhetjük, hogy barátkozzon más kutyákkal. Ez fontos is, ha nem szeretnénk, hogy a későbbiekben éppen a mi kutyánk viselkedjen támadóan minden más kutyával szemben.
A kutya 4 hónapos koráig minden negatív és pozitív élmény egy életre kitörölhetetlenül bevésődik. Személyiségük alakulására (agresszivitás, félénkség stb.) az öröklött tulajdonságokon kívül ez az időszak döntő befolyással bír. Ez a periódus az úgynevezett szocializálódás időszaka, amikor a kutya megtanul az ember oldalán élni, kitárul előtte a külvilág, megismerkedik a forgalommal, zajokkal, más kutyákkal, más emberekkel. Felnőtt korukra rengeteg tapasztalatra tesznek szert a kutyák, amelyek által megtanulnak "normális" kutyaként viselkedni. Az a kiskutya, akit soha nem engednek el a pórázról, nem ismerheti meg a "nagyvilágot". Póráz végéről minden más. A kutya is bátrabb, hiszen maga mögött érzi a gazdit. Ha mégis szabadlábra kerül általában szélsőségesen reagál dolgokra, félénken, vagy éppen agresszíven viselkedik stb. Az a kutyus amelyik szabadon ismerkedik a világgal (persze forgalom biztos helyen) közömbösödik  bizonyos dolgokkal szemben. Nem támad meg más kutyákat, nem kerget biciklist, nem ugrál fel a járókelőkre. A kölyökkorban elmulasztott tapasztalatszerzés felnőtt korban már csak nehezen, vagy egyáltalán nem pótolható


Sok szó esett a dicséretről. Alakítsunk ki egy dicsérő vezényszót ("okos vagy" "bravó" stb.), amivel a kutyát jutalmazhatjuk. Hamar megérti ezen szavak jelentőségét, főleg, ha eleinte egybekötjük valami finom falattal, vagy nagy simogatással. Később már a dicsérő szó is elég, a kutyus szinte úgy érzi a falatot is megkapta. Ugyanígy meg kell tanulnia a büntetés vezényszavát ("fúj", "nem szabad" stb.). Bármi olyan rosszat tesz, amiért büntetés jár (bontja a lakást, felszedi az utcán a szemetet) mondjuk a vezényszót és rázzuk meg a grabancát. A büntető szót, hamar össze fogja kötni a kellemetlenséggel. Később (persze ha következetesek voltunk a nevelésnél) akár 10-20 méterről erélyesen rászólunk, azonnal felhagy a rosszasággal, mert úgy érinti, mint ha meg is kapta volna a büntetést. Hangsúlyunk legyen erélyes, de nem muszáj ordibálnunk. A büntetés soha ne legyen verés, rúgás, ütés. Véleményem szerint még összetekert újsággal sem, bár ezt sok nevelési tanácsban olvashatjuk. Az ütést, rúgást nem érti a kutya. A farkas falkában is a másik grabancának megrázásával bünteti a vezérfarkas az alattvalóit. A kutya is falka állat és a gazdája a vezérfarkas. Ami az összetekert újságot illeti, bár különösebb fájdalmat nem okoz, de nagyot csattan. A kutya megtanulja összekötni a csattanó hangot a büntetéssel és ez érzékenységet válthat ki a hasonló hangokkal szemben.

Nem esett még szó a játékról. Szinte minden kutya szeret a gazdájával játszani, labdázni, rongyot húzni. Ritkán játszik a kutya csak úgy magában az előtte hagyott labdával. De a mozdulatlan tárgy hirtelen nagy jelentőséggel bír, ha a gazdi kezébe kerül. Nem is igazán helyes mindig a kutya előtt hagyni a labdát, rongyot stb. A játék legyen egy varázslatos tárgy, és a kutyus boldog lesz, ha meglátja a kezünkben és játékra invitáljuk vele. Hagyjuk érvényesülni a kutyát, szerezhesse meg a labdát és a rongyot. Ha nem akarja visszahozni egy másik labdával vissza tudjuk csalogatni. Egyiket eldobjuk, másikkal visszacsaljuk, aztán azt dobjuk el. Nagyszerűen meg lehet így futtatni a négylábút.
Lakásban tartott kölyökkutyák esetében elengedhetetlen, hogy lekössük a figyelmüket és időről időre számukra érdekes játékkal, sétával fárasszuk le őket. Ellenkező esetben menthetetlenül az értékeink válnak a kiskutya kirobbanó energiáinak áldozatává.

A kutyatartásról és nevelésről persze könyvet lehetne írni. De ez a pár sor dióhéjban talán segítség lehet a kezdő lépések megtételéhez.

 

Milyen gyakran kell ennie a kutyának?

 

A legtöbb kutyatulajdonos naponta kétszer-háromszor eteti a kutyáját, de vannak, akik naponta többször is. Melyik a helyes? Egyáltalán van-e helyes étkezési utasítás? Vagy a kedvencünk akkor eszik, amikor a gazdi ledob néhány falatot az asztalról? S ha meg is kapja a napi adagját, miért ássa el gyakran a kertben a csontját?

A napi kétszeri, háromszori evés elegendő a kutya egészségének megőrzésére, megfelelő mennyiségű vízzel és változatos étrenddel. De a hús mellett még szüksége van más tápanyagokra is.

A vadkutyák és farkasok bizonyos mennyiségű zöldségféléket is fogyasztanak, a háziállatoknál sincs ez másképpen, nekik is szükségük van hasonló tápanyagokra.


Ez persze nem azt jelenti, hogy vegetáriánus étrendet kell kialakítanunk kutyánk számára, mivel ez még rosszabb, mintha húst hússal ennének. A kutya, akár az ember mindenevő, ezért szüksége van a kiegyensúlyozott étrendre.

A vadon élő farkaskutyák kegyetlen körülmények között, akár tizennégy napi éhezést is képesek átvészelni. Az ínséges napokat, amikor végre nagy zsákmányt sikerül leteríteniük, nagy táplálék mennyiség bekebelezése és gyors emésztés követi.

Ez az alapja annak, hogy néhány gazda heti egy-egy napos böjtre fogja kutyáját. Mivel a természetben ez gyakori táplálkozási forma, sokan azt hiszik, az állatnak ez így esik a legjobban, pedig nem mindig van így. Ha a gazdagabb környezet bőséges zsákmányt kínál, a farkas is naponta többször táplálkozik. Tény, hogy ritkább nagy lakmározásokkal is beéri, de ettől még a házi kutya etetési szokásai nem változnak.

Az őskori vadászatokkor is nagy lakmározást tartottak őseink, azután pedig böjtöltek. S habár ma is képesek lennék erre az étkezési formára, anélkül, hogy belehalnánk, mégis jobban megvagyunk a naponta többszöri étkezéssel, akár a kutyák.


Az éhes kutyák, akárcsak farkas őseik mindent megesznek, amit csak tudnak. Csak ha megmaradt valami, amivel nem tudnak megbírózni, azt viszik ki és ássák el a kertben.

A kutyatápok nem hordozhatók és tarthatók a fogak között, amíg az állat gödröt ás, így ha nagyobb csontot kapnak, végre akad valamijük, amit eláshatnak. A csont hiába ehető, lehetetlen szétharapni és bekapni azonnal, ez a „maradék" jelleg készteti arra még az éhes kutyát is, hogy elássa táplálékát.

Némelyik pépes eledellel túltáplált ölebnél megfigyelhető a „betemetési mozdulat" imitációja. A kutya tudja, hogy a tálkájában lévő étel jó, de nem éhes, így aztán megpróbálja elásni a szoba egyik sarkában. Ez abban merül ki, hogy a padlón ide-oda tologatja a teli tálkáját, de ha egyéb eredményt nem ér el vele, abbahagyja. Az ilyen állat azt hozza gazdája tudomására, hogy túl sok élelmet kap.

 

Házi koszt kontra kutya táp

 

Egyaránt vannak érvek és ellenérvek a házi koszt és a táp mellett. A kutyának éppúgy, mint az embernek szüksége van a tápanyagokban gazdag étrendre, amit az ételmaradékok nem feltétlenül biztosítanak, hiába szereti ak utyusunk. Mivel etessük hát kedvencünket?

A kutya házasítása több mint tízezer éve történt. Attól a pillanattól kezdve az ebek a házi koszton éltek. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért van szükség a tápra, ha az állatoknak megfelelt évszázadokon keresztül. Nos egyrészt azért, mert régen az élelmiszerek nem tartalmaztak annyi tartósítószert, színezőanyagot, mesterséges elemet, mint manapság. Valamint a kutyák a saját szükségleteiket a természetből pótolták (füvekkel, gyümölcsökkel, kisebb állatokkal), amelyet egy bérlakásban tartott kutya sajnos nehezen, vagy nem tud megtenni.



Akkor hát mivel tápláljuk kedvencünket, hogy egészséges legyen??



A kutyák szeretik a csontot. De jó az nekik? Hét éves kortól és hét hónapos kor alatt egyáltalán nem ajánlott a kutyánk ilyenfajta etetése. A csontnak a tápértéke ugyanis nem megfelelő, ugyan magas az ásványi anyag tartalma, a fehérje értéke alacsony. Így ezzel nem kapja meg a megfelelő és szükséges tápanyagokat.

A kutyát lehetőség szerint érdemes valamilyen táppal kell etetni, aminek fontos a minősége. A táp kiválasztásakor fontos szempont lehet, hogy úgy legyen összeállítva, hogy a kutya testnagyságának, korának és élettani igényének megfeleljen.



Milyen a jó kutyatáp?



A kutyatáp tartalmazzon jó minőségű fehérjét, amely elengedhetetlen az izmok egészségéhez. Kalciumot, amely erősíti a fogakat, jól emészthető szénhidrátokat és zsírokat, amelyek az energiaszükségletért felelnek. Nem utolsó sorban vitaminokat. Ha valaki törekszik a változatosságra, akkor etesse a kutyát egyszer bárányos, máskor csirkés táppal. Száraz eledelek mellé bátran adhatunk különféle konzerveket is.

Ha nem megfelelően etetjük az ebünket, bizony előjöhetnek rejtett fejlődési rendellenségek is, amelyek megfelelő táplálással, nagy valószínűséggel nem bukkannának fel. A táplálás nagy szerepet játszik abban, hogy kutyánk egészséges és jó kedvű legyen. Figyeljünk hát oda, mivel etetjük kedvencünket.

 

Kölyöknevelés

 

Egy új jövevény érkezése a családban mindig nagy felfordulást okoz, hisz neki is és nekünk is meg kell szokni azt, hogy immár egyel (vagy akár többel) vagyunk többen a családban. De milyen kérdések merülhetnek fel a kiskutyák nevelését illetően? Miket kell tudni, mire érdemes figyelni?

 A kölyökkutyákat már hat hetes korukban el lehet választani az anyjuktól, mivel ilyen idős korukra már önállóak lesznek, sőt már a szuka is megpróbálja lerázni őket, mivel ekkorra kinőnek a tejfogaik és a körmeik, így a szoptatás kellemetlenné válik a szuka számára.

Hat hetes korukban a kölykök már megkaphatják az első oltásukat, és ebben a korban már a gazdi kell odafigyeljen arra, hogy a kölykök proteindús tápot kapjanak, hogy a súlyuk havonta duplázódjon, mivel ez lenne a kölykök normális növekedése.

Még az első vakcina beadatása előtt külső- és belső féregtelenítést kell végrehajtatni a kölykökön.


Két hónapos korukig ajánlatos más kutyáktól elzárva tartani a kutyusokat, mert az oltásnak 10-14 nap kell ahhoz, hogy a hatását kifejtse. Két hónapos korukban már megkaphatják a második oltást, majd két és fél hónapos korukban már vihetjük őket más kölykök közé is. Fontos az, hogy a kutya még kölyökkorában hozzászokjon más kutyák jelenlétéhez, mivel így szociálisabbá válhat, és nem lesz félős.

Három hónapos kortól, a harmadik oltás után, mégtöbb figyelmet kell fordítani a kölykök étkezésére, mivel megkezdődik a tejfogak leváltása - ezt különböző segédeszközökkel, rágható játékokkal, gumicsontokkal segíthetjük - pótolni kell a kalciumot a szervezetükben. Ebben a korban már csontokat is adhatunk a kiskutyáknak, de csak nagy méretűeket, amelyeket nem tudnak szétrágni, így a szilánkjait nem tudják lenyelni.

Hat hónapos korban, miután megkapták a negyedik oltást, és letelt a két hét hatóidő, már egyszerűbb kiképzési feladatokra is el lehet vinni a kutyákat, míg kilenc hónapos korukra már elég érettek és fejlettek ahhoz, hogy komolyabb sportot vagy kiképzési feladatokat végezzenek.

Hat hetes és két hónapos koruk között naponta 3-4 alkalommal kell etetni őket, 2-3 hónapos korukban napi 2-3 alkalommal, 3-9 hónapos korukban naponta 2 alkalommal, míg kilenc hónapos koruk után naponta egyszer kell megetetni a kutyákat.

 

MIÉRT KELL ÉVENTE OLTATNI A KUTYÁMAT

 

Miért fontos a védőoltás ?

 

    Évente sok kutya betegszik meg, vagy pusztul el olyan fertőző betegségek miatt, amelyeket vakcinázással tartósan meg lehetett volna előzni.
    A fertőző betegségeket okozó vírusok és baktériumok nagyon elterjedtek a kutyák között. A nem oltott kutyákra óriási veszély leselkedik, hogy megbetegszenek és elpusztulnak parvovírus okozta bélgyulladás, szopornyica, fertőző májgyulladás, leptospirosis vagy kennel köhögés következtében.
    Tény, hogy a fertőző betegségek esetében a megelőzés a legfontosabb, hiszen számos betegség következményét gyógykezeléssel már nem tudjuk megszüntetni. Amikor a kutya már megbetegedett, a tüneteket súlyos költségek árán valamennyire enyhíteni lehet, de ez nem mindig jár sikerrel. A kutya vakcinázása a tulajdonos felelőssége, mivel a nem oltott kutyák fertőzési forrást jelentenek a többi kutya számára is.

Hogyan működik a vakcina ?

 

    A vakcinában található gyengített vagy elölt mikroorganizmus aktiválja a szervezet saját védelmi rendszerét és ezáltal a szervezetben védőanyagok, ellenanyagok képződését serkenti. Ezek az ellenanyagok védik meg a fertőző betegségek ellen a kutyát. Ezt a védelmet nevezzük immunitásnak.

A vakcinákról

    Az általunk használt oltóanyagok hatékony és biztos védelmet nyújtanak a következő betegségekkel szemben:
    • szopornyica,
    • parvovírusos bélgyulladás,
    • coronavírusos bélgyulladás,
    • fertőző májgyulladás,
    • leptospirosis,
    • kennel köhögés.

    SZOPORNYICA

    A kutyák szopornyicája gyakran halállal végződő megbetegedés, amely főleg fiatal kutyákban és a nem vakcinázott állatokban fordul elő.
    Ha kutyánk fertőzött állattal találkozik, a vírusokat belélegzéssel kapja meg. Magas láz, a szem és az orr váladékozása, száraz köhögés és hasmenés jellemzi a betegséget, melyet kiszáradás, súlycsökkenés és idegrendszeri tünetek követhetnek. A szopornyica nagyon súlyos megbetegedés, mivel kevés kutya éli túl és maradandó idegrendszeri elváltozásokat okoz.
     


    PARVOVÍRUSOS BÉLGYULLADÁS

    Hazánkban a kutyák parvovírusok okozta megbetegedése az 1980-as évek elején jelentkezett. A fiatal kutyákra gyakran halálos megbetegedés gyorsan elterjedt az országban. A fertőzés a beteg kutyával, vagy annak bélsarával történő érintkezés során terjed. A vírus több hónapig képes a környezetben túlélni. Ez azt jelenti, hogy cipőnkkel és más tárgyakkal a lakásba is be tudjuk a veszélyes vírusokat vinni. Így azok a kutyák is fertőzésnek vannak kitéve, melyeket csak a lakásban tartunk és nem viszünk utcára. A betegség súlyossága az életkortól függ. A kutyák valamennyi életkorban fertőződhetnek, de a betegség a fiatal kutyákra sokszor halálos, mivel lázzal járó, véres, bűzös hasmenés súlyos kiszáradást eredményez. A parvovírus a bélbolyhokat támadja meg, így azok nem tudnak újraképződni. 

    CORONAVÍRUSOS BÉLGYULLADÁS

    A coronavírusok okozta bélgyulladás kórokozója a városi kutya populációban nagyon elterjedt. Ha a coronavírusos fertőződés a parvovírussal egyidőben történik, a kutya bélrendszere olyan súlyosan károsodik, hogy az állat elpusztul.

    FERTŐZŐ MÁJGYULLADÁS

    A kutyák fertőző májgyulladása nagyon ragályos vírusos megbetegedés. A betegség fertőzött kutyákkal való érintkezés útján terjed és súlyos májkárosodást okoz, de a vírus a légzőszerveket is megbetegíti. A betegség olyan súlyos, hogy amikor megállapításra kerül, a kutya gyakorlatilag menthetetlen. Ezért nagyon fontos a betegség ellen védőoltásokkal történő védekezés. A védőoltások segítik a vírus elterjedésének csökkentését a kutya populációban, mert a betegséget túlélt kutyák a vírust tünetmentesen hordozzák, és így nagy veszélyt jelentenek a nem oltott kutyákra.

    LEPTOSPIROSIS

    A leptospirosis olyan fertőző betegség, amely elsődlegesen a májat és veséket károsítja. A betegség a fertőzött kutyák vizeletével történő érintkezés során terjed, például fák törzsén, lámpaoszlopon maradt vizelettel. Súlyos esetben a betegség elhullással jár, vagy súlyos vesekárosodás marad vissza, amely következményeként az állat később szintén elpusztul. A leptospirosis az emberre is nagyon veszélyes, ezért igen fontos, hogy kutyánkat védőoltással védjük a fertőzés ellen.

    KENNEL KÖHÖGÉS

    A kennel köhögés akkor jelentkezik, amikor több kutya van együtt, például tenyészetek, kiállítások esetében. A köhögéssel járó légúti tünetek kialakításában számos kórokozó vesz részt, leggyakrabban a parainfluenza vírus, adenovírusok és a szopornyica vírusa is. A fertőződés száraz, erős köhögéssel és orrfolyással indul, azonban a kórképet egyéb kórokozók súlyosbíthatják. Védőoltással kutyánkat a betegségtől megóvhatjuk.

     

    A kölyökkutyák védőoltása

      A kölyökkutya alapimmunitásának létrehozásához 7-8 hetes kortól kezdve valamennyi fertőző betegség ellen oltást kell kapnia. Hiszen az anyától a tejjel felvett ellenanyagok szintje egyre csökken. Ezek a védőoltások a kölyköknél csak akkor hatékonyak, ha megismétlésre kerülnek, hogy a szervezet memória-sejtjei jól rögzítsék azt. Állatorvosa tájékoztatja Önt a kutyus számára szükséges valamennyi oltásról és arról, hogy meddig nem érintkezhet más kutyákkal, azaz nem mehet ki utcára. Az állatorvos a védőoltásokat oltási könyvbe írja be, hogy nyomon lehessen követni, milyen fertőző betegségek ellen védett az állat. Ez nagyon fontos dokumentum, a kötelező veszettségoltásokat is tartalmazza és kiállítások, utazások esetén az állat egészségi állapotának igazolására szolgál.

    Felnőtt kutyák védőoltása

      A kölyök állatok alapoltásokkal szerzett védettsége nem tart egész életükön át. A védőoltásokat évente egyszer ismételni kell, hogy a felnőtt biztosan védett legyen a fertőző betegségek ellen. Az évi ismétlő oltások emlékeztetik, felfrissítik a kutya immunrendszerét. Az ismétlő oltások azért is fontosak, mert az állatorvos ellenőrizni tudja kutyánk egészségi állapotát.

    Utazás a kutyával

      A határon történő átlépéshez a kutyának az egészségéről szóló hatósági állatorvosi igazolásra és érvényes oltási könyvre van szüksége. Az utolsó oltás az utazás előtt legalább két héttel történjen, mert a megfelelő immunállapot kialakításához legalább ennyi időre van szükség.

    Mi a teendő, ha a kutya kölyökkorában nem kapott oltásokat, vagy az
       évi védőoltást nem kapta meg ?

      Azonnal kérdezze állatorvosát, mert a fertőző betegségek kórokozói nagyon elterjedtek a környezetben. Az oltások elhagyása veszélyezteti kutyája és a többi kutya egészségét !

    A védőoltások és a paraziták elleni kezelés

      A kölyök állatok nagyon gyakran születnek parazitákkal fertőzötten. Ha szervezetükben paraziták vannak, akkor az alapoltásokra nem tud megfelelő immunválasz kialakulni. A vakcinák nagyobb védelmet tudnak biztosítani a parazitáktól mentes kölyök állatokban !

             Orsóférgesség

      A kölyökkutyák orsóféreggel már a méhen belül fertőződhetnek, majd a megszületést követően a tejjel veszik fel a lárvákat. A féregpetéket az újszülöttek felvehetik egymás, és anyjuk bélsarából is. Ezért valamennyi újszülött kölyökkutyát potenciálisan fertőzöttnek kell tekinteni. Az orsóféreg az embert is megfertőzi: az állat simogatásakor peték kerülhetnek a kezünkre, szánkba. Az orsóférgek kisgyerekben a lárvavándorlás során allergiát, sőt vakságot is okozhatnak !
      Védekezés: A kölyök állatot 6 hetes korig kéthetente kezeljük féregtelenítő pasztával, majd kezeljük féregtelenítő tablettával vagy bőrre cseppenthető (spot on) gyógyszerekkel rendszeresen (negyedévente), mivel a felnőtt állatok a környezetből bárhol felvehetik a féregpetéket, lárvákat
      Bolhásság

        A bolhák irritálják a kölyök állatokat, csípésük nyomán allergiás bőrgyulladás is kialakulhat, valamint egy hazánkban igen elterjedt galandférgesség (dipylidium) terjesztői is egyben. Elpusztításuk nem elegendő csak az állaton, mivel ott a bolha populáció csupán 5%-a él kifejlett bolhaként. A többi 95% az állat környezetében, fekvőhelyén, a lakásban, a szőnyegben, mint pete, lárva és báb fejlődési alakokban található.
        Védekezés: Manapság többféle modern készítmény áll rendelkezésünkre a bolhák elleni hatékony védekezésben (spray-k, cseppek, nyakörvek, stb.), melyek elpusztítják a kifejlett bolhát az állaton, megölik a petéket és lárvákat az állat környezetében és akár több hónapig is megvédik kedvencünket az újrafertőződéstől.

         

        Genetika.

         

        A genetika ma is érvényes alapjait Gregor Johann Mendel (1822-1884) írta le. Növényeken tanulmányozta egyszerű öröklésmenetű tulajdonságok öröklődését. A molekuláris genetika kémiai alapjait a Dezoxiribonukleinsav (DNS) felfedezésével 1869-ben Friedrich Miescher fektette le. Azt, hogy a DNS az örökletes információ hordozója, csak 1944-ben, Oswald Avery és munkatársai bizonyították. A DNS makromolekula kettős-spirál szerkezetét Watson és Crick írta le.

        Az örökítő anyag a DNSben bázispárokból áll, melyek kettős spirálba szerveződnek. A kettős spirál egyikén szereplő bázis egyértelműen meghatározza a másik spirálon azonos pozícióban szereplő bázis típusát, mely a következők egyike lehet: Adenin (A), Guanin (G), Citozin (C) vagy Timin (T). Az örökletes információ kromoszómákba szerveződik, a kromoszómák pedig párokat alkotnak. A kromoszómák egyik tagját mindig az apai, a másikat az anyai szülő adja az utódnak. A kromoszómapárok közül az egyik kitüntetett, a nemet meghatározó kromoszómák. Nőstényeknél ennek jelzése XX, hímeknél XY. Az emberben 46, a vadászgörényben 40 (esetleg 38) kromoszóma található. Az emlősök örökletes anyaga a becslések szerint 3 milliárd bázispárból állhat. A gén az öröklődés egysége, bázispárokból épül fel.Genotípusnak a szervezet génkészletét nevezzük, míg fenotípusnak a megjelenő tulajdonságokat. A megjelenő tulajdonságokat az örökítő anyag, és a környezeti hatások (paratípus) alakítják ki. Minden, külsőleg is látható tulajdonság az örökítő anyag és a környezeti hatások közös eredménye. Egy adott tulajdonság kromoszómabeli elhelyezkedését lokusznak hívják. A gének a lokuszokon a párba rendeződött kromoszómáknak megfelelően génpárokba rendeződnek, a génpár egyik tagja az anyától, a másik az apától származik. Egy adott lokuszon elképzelhető génváltozatokat allélnek is nevezzük. Egy génpárt homozigótának nevezünk, ha a génpár két tagja azonos allélekből áll, heterozigótának, ha különböző allélekből áll.

         

         

        Tulajdonságok öröklődése

         

         

        A tulajdonságokat és örökletes hibákat két elkülönülő csoportra oszthatjuk, azon belül pedig az öröklődés típusa szerint tovább bonthatjuk:

         

         

        Minőségi tulajdonságok

         

         

        A minőségi tulajdonságokat egy lokuszon öröklődő génpár határozza meg. A génpár egyik, vagy mindkettő tagja (allélje) kódolja a tulajdonságot, vagy a genetikai hibát.
        Általában a tulajdonság vagy jelen van, vagy hiányzik az állatból, átmenet nélkül, a keresztezések során jól elkülönülten öröklődik.

         

         

        Domináns öröklődés

         

         

        Ha egy tulajdonság dominánsan öröklődik (egy másikhoz képest), avagy egy rendellenesség dominánsan öröklődik (az egészséges állapothoz képest), akkor az azt jelenti, hogy a tulajdonság akkor is megjelenik, ha a tulajdonságot/rendellenességet meghatározó allélból egy van jelen. A domináns öröklésmenet jellemzője, hogy amennyiben egy állat a tulajdonságot meghatározó génre nézve heterozigóta, azon a tulajdonság mindenképp megjelenik (a változó kifejeződésű tulajdonságok kivételével). Amennyiben egy állat örökölte az adott tulajdonságot, akkor az valamelyik szülőjében is jelen volt.Ha egy rendellenesség dominánsan öröklődik, akkor vagy az egyik szülőtől örökölt új mutációról, vagy az állományban keletkezett mutációról van szó. Előfordul, hogy homozigóta formában (génpár mindkét tagja hibás, azaz az állat mindkét szülőjétől hibás gént örökölt) a betegség súlyosabb, mint heterozigóta formában (csak a génpár egyik tagja hibás). A rendellenesség mindkét ivarban hasonló valószínűséggel fordul elő. Az érintett szülők egészséges utódjainak utódjai csak egészségesek lehetnek, kivéve a változó kifejeződés, és az új mutáció esetét. A családfa-diagrammokon a betegség nemzedékugrás nélkül jelenik meg, függőleges alakban (nem teljes kifejeződésnél lehetséges generáció kimaradása). Ha a betegség letális (halálos), csak elszórva fordul elő.

         

         

        Recesszív öröklődés

         

         

        Ha egy tulajdonság vagy rendellenesség recesszíven öröklődik, az azt jelenti, hogy a tulajdonságot / rendellenességet okozó allél csak párban tudja kifejteni a hatását. Azok az állatok, ahol csak az egyik allél hordozza a tulajdonságot/rendellenességet, hordozzák a jelleget, de nem jelenik meg rajtuk, általában csak genetikai vizsgálatokkal, vagy az utódok alapján deríthető ki róluk az allél jelenléte. Rendellenesség esetén megkülönböztetünk mentes, hordozó (az egyik allél hordozza a tulajdonságot) és beteg (homozigóta a recesszív allélre) állatokat. Más tulajdonság esetén ezt tulajdonságot nem hordozó, hordozó, és tulajdonságot mutató egyednek nevezzük. Ha egy egyed homozigóta recesszív, akkor jellemző, hogy mindkét szülője hordozó, vagy beteg volt. Ha egy egyed hordozó, akkor legalább egyik szülője hordozó, vagy beteg, de a másik lehet egészséges. Ha két hordozó állatot párosítunk egymással, az utódok 25%-a beteg (vagy tulajdonságot mutató), 50%-a hordozó, 25% mentes lesz. Ha a szülők egyik tagja mentes a tulajdonságra nézve, egyetlen utódon sem jelenik meg az adott tulajdonság / rendellenesség, de az utódok a tulajdonságot tovább örökítik.Ritka, hogy recesszív öröklésmenetű rendellenesség új mutáció eredménye legyen, akkor jelenik meg, amikor mindkét szülőben megtalálható az adott allél. Ez esetben a mutáció sokkal korábban következhetett be. A legtöbb ilyen rendellenesség enzimdefektus, ebben az esetben megfelelő eszközökkel a hordozók kiszűrhetők. Családfavizsgálatok esetén generációs ugrások előfordulnak, a betegség klinikailag egészséges, hordozó szülőktől származó utódokban jelenik meg.A beteg egyedek szülei általában egészségesek (hordozók). Hordozó szülők utódai 25% eséllyel betegszenek meg, így kevésbé valószínű a recesszív öröklésmenet, ha az alom nagyobb része beteg (de lehetséges). A rendellenesség mindkét ivarban egyforma eséllyel fordul elő, a kifejeződés családon belül általában állandó. Szoros beltenyésztéssel a betegség megjelenésének valószínűsége nő (így viszonylag hamar kideríthető, hogy az adott egyed hordozó-e). A legtöbb rendellenesség ebbe a csoportba sorolható.

         

         

        Intermedier öröklődés

         

         

        Intermedier öröklésmenet esetén, ha a tulajdonságot meghatározó allélok különbözők, akkor a két allél által kódolt tulajdonságok közötti átmenet jön létre. Ebben az esetben a heterozigóta egyed jól elkülöníthető a többiektől.

         

         

        Kodomináns öröklődés

         

         

        A kodomináns öröklés hasonlít az intermedier örökléshez, de a lokuszon szereplő mindkét allél egymástól függetlenül teljes egészében kifejti a hatását.

         

         

        Ivari kromoszómán található domináns öröklődés

         

         

        Az ivari kromoszómán való öröklésnél leginkább X kromoszómán való öröklés gyakori. Az Y kromoszómán csak a hím nemi jelleget meghatározó gént ismerjük. Az X kromoszómán való öröklés jellegzetessége, hogy a két ivarban különböző arányban fordul elő a jelleg / rendellenesség megjelenése. A hímek az X kromoszómából csak eggyel rendelkeznek, így ők vagy mentesek, vagy betegek.A beteg állatok valamelyik szülője minden esetben beteg (kivéve új mutáció megjelenése esetén). Heterozigóta nőstények utódainak 50%-a beteg, egészséges hímmel való párosítás esetén. Beteg hímek minden hím utódja egészséges, minden nőstény utódja beteg, egészséges nősténnyel párosítva. Nőstényekben általában enyhébb lefolyású a betegség. A kifejeződés családon belül általában állandó, de nemek között eltérő lehet. Az ilyen betegségek általában már a méhen belül letálisak (halálosak). Ha a betegség nem letális, a nőstényekben kétszer olyan gyakori, mint a hímekben.

         

         

        Ivari kromoszómán található recesszív öröklődés

         

         

        Szintén leginkább X kromoszómán fordul elő. A hímek az X kromoszómából csak eggyel rendelkeznek, így ők vagy mentesek, vagy betegek. A két ivarban különböző arányban fordul elő a jelleg / rendellenesség megjelenése, előfordulása hímekben gyakoribb, nőstényekben ritkább. A hordozó nősténytől származó nőstény utódok egészségesek, a hím utódok 50% eséllyel betegek. Beteg hím, és egészséges nőstény minden utódja klinikailag egészséges (a hímek mentesek, a nőstények minden esetben hordozók). Hímekben állandó, nőstényekben változó a kifejeződése. Tipikus példája a haemophilia A és B (vérzékenység).

         

         

        Episztázis

         

         

        Episztázis esetén különböző lokuszokon szereplő allélek egyes esetekben elnyomják egymás hatását. Ez azt jelenti, hogy az egyik lokuszon levő jelleg továbböröklődik, de az adott egyeden nem jelenik meg a hatása, mivel a másik lokuszon levő allél elfedi a hatását.Például ha egy görény bézs és albínó színeket is örököl szüleitől, az albínó szín miatt a bézs szín nem jelenik meg. A bézs színt ettől függetlenül örökíti az állat, és az a nem albínó utódokon megjelenhet.

         

         

        Mennyiségi tulajdonságok

         

         

        A mennyiségi tulajdonságokat számos lokuszon szereplő allél különféle kölcsönhatások alapján befolyásolja. A tulajdonság állományszinten változóan, és folyamatos átmeneteket képezve van jelen. Az egyes változatok nem különülnek el határozottan egymástól.

         

         

        Normális eloszlás (Gauss görbe)

         

         

        Azon tulajdonságoknál, melyek a populációban folyamatos eloszlást mutatnak, a normális eloszlás a jellemző. A normális eloszlás jellemzője, hogy a tulajdonság folyamatos átmenetet képezve van jelen. Ennek a következménye, hogy az átlagérték körüli tulajdonságú állatból sokan vannak, míg a szélsőértékekkel rendelkező állatokból egyre kevesebb van az állományban. Az ilyen tulajdonságokat több gén, és esetleg környezeti hatások is befolyásolják. A különféle allélok, környezeti hatások különböző mértékben hatnak a tulajdonságra, léteznek nagyobb, illetve kisebb hatású gének. Az örökítő anyag és a környezet hatásának eloszlását az adott tulajdonságra egy örökölhetőségi értékkel szokás jellemezni, amely megmutatja, hogy milyen tenyésztési módszerrel lehet az adott tulajdonságot megváltoztatni.Ilyen tulajdonságok pl. az állat mérete, de pl. a tejtermelő képessége is.

         

         

        Küszöbtulajdonság

         

         

        A küszöbtulajdonság általában nem teljes kifejeződésű minőségi tulajdonságnak tűnik. Jellemzője, hogy több gén és környezet által befolyásolt tulajdonság, mely csak akkor jelenik meg, amikor a tulajdonság számszerű értéke meghalad egy bizonyos értéket. Ilyen tulajdonság pl. a csípőizületi diszplázia.A betegség megállapítása esetén általában legalább az egyik szülő mutatja enyhe formában a betegség jeleit (de lehetnek egészségesek is). Egészséges egyedek utódjai általában 1-15% eséllyel betegszenek meg. Nem ritka, hogy a két ivarban a betegség előfordulásának esélye különbözik, így ivarhoz kapcsolt rendellenesség látszatát kelti. A pedigrévizsgálatok a családfán általában nem mutatnak jellegzetességeket.Rokonpárosítások esetén a betegség előfordulásának esélye nő. Teszt-párosításokkal a betegség kiszűrhető. Általában nem letális betegségek, így előfordulási gyakoriságuk magas.

          

        Rokontenyésztés

         

        Tenyésztőeljárás, melyet akkor használunk , ha rokonságban levő állatokat pároztatunk egymással; határául a 6. felső generációt szokás tekinteni. Az igen közeli (1-2. felső generáció) Rokontenyésztést vérfertőzőnek nevezik. Ez a tenyésztési mód igen hatásos eljárás az állatok jellegzővonásainak biztos rögzítésére, melyet a kultúrfajták kitenyésztése közben mindannyiszor alkalmaztak. A rokontenyésztésből származó állat nagyobb biztossággal örökíti át sajátságait az utódokra. Azonban nemcsak az előnyös jellegzővonásokat, de a hibákat is rögzíti, ennek folytán lényeges hibáktól lehetőleg mentes állatokkal tanácsos űzni. A hosszabb ideig űzött rokontenyésztésnek hátrányai lehetnek , melyek meddőségben, a szervezet elfinomodásában, az ellenállóképesség és életerő csökkenésében nyilvánulhatnak meg. A hátrányok elkerülése végett időnként vérfrissítést kell alkalmazni.

         

         

         

        Megkülönböztetünk:

         

        - Legszorosabb rokontenyésztést , amelyben a szülők a gyermekükkel , a nagyszülő az unokával , vagy a testvérek egymás között párosodnak , vagy az első és másodfokú rokonok párosodnak egyenes vagy oldalágon . Tiltott tenyésztési mód !

        - Szoros rokontenyésztés , amelyben a harmad - és negyedfokú rokonok párosodnak egymás közt , indokolt egyedi esetekben a Tenyésztési Tanács (TT) előzetes engedélyével alkalmazható a 2-2-es rokontenyésztési fok . Jelölése = közös ős neve (2-2)
        A 2-3 vagy 3-2 fokhoz nem szükséges előzetes engedély.

        - T ágabb rokontenyésztés , amelyben az ötöd - és hatod fokú rokonok párosodnak egymás között.

        - Közbeeső tenyésztés, amelyben egy rokontenyésztésben megszilárdított vérvonalba egy alkalommal idegen vért viszünk be.

        - Idegen tenyésztés, amelyben azonos fajtájú , rokonsági fok nélküli egyedek párososnak egymással.

        Majdnem minden kitenyésztett fajta szűkebb tenyészalapból származik, ezért elegendő a tágabb rokontenyésztést alkalmazni. Inkább a jól örökítő felmenőági ősök vérkapcsolata keresendő. A szoros rokontenyésztésből származó tenyészetekben gyakran vérfrissítésre van szükség olyan egyedekkel, amelyek nincsenek rokonságban, hogy az öröklött nem kívánatos tulajdonságokat, hibákat, ezáltal lehessen kiküszöbölni.

        . A beltenyésztés nem azonos a rokontenyésztéssel, itt igyekszünk elkerülni a közvetlen rokontenyésztést, de a populáció zárt volta miatt, végül az egész állomány beltenyésztett lesz.


        Örökletes tulajdonságokat befolyásoló egyéb hatások

         

         

        Mimikri gének (Genokópia)

         

         

        A mimikri gének olyan öröklött tulajdonságok, melyek más örökletes tulajdonságokkal azonos hatást váltanak ki. Általában úgy találjuk meg őket, hogy egy normális öröklésmenetet mutató tulajdonság rendellenesen kezd el viselkedni. Kutyákban pl. kétféle sárga szín különbözőképp öröklődik, de ugyanúgy jelenik meg. Mivel azonos fajtában általában csak az egyik vagy a másik gén van jelen, így leginkább fajták közötti keresztezésnél tapasztalhatunk furcsa jelenségeket, pl. sárga labrador keresztezése collie-val, vagy német juhásszal.

         

         

        Fenokópia

         

         

        Fenokópiáról akkor beszélhetünk, ha nem genetikai eredetű, főleg környezeti tényezők az örökletes betegségre jellemző, vagy emlékeztető tulajdonságot idéznek elő. A fenokópiák az örökletes betegségek környezeti hatásra kialakult, nem örökletes másolatai. Általában az embrionális fejlődés során alakulnak ki, de fejlődési rendellenességként is létrejöhetnek. Tipikusan ilyen tulajdonság a kölyökkorban vadászgörényeknél gyakori, kalcium ill. D-vitamin hiányos táplálás alapján kialakult kalciumhiány.

         

         

        A következő környezeti hatások okolhatók igen gyakran a fenokópiás rendellenességekért:

        •  Fizikai tényezők: ionizáló sugárzások, röntgensugárzás, magas hő és mechanikai behatások, rádió, ultrahanghullámok.

        •  Fertőző ágensek: vírusok (pl. parvovírusok), baktériumok, esetleg paraziták.
        Kémiai anyagok: nehézfémsók, vegyi anyagok, gyógyszerek, mérgek.

        •  Anyai hatások: Anyai szervezetben méhen belüli tényezők, pl. cukorbetegség, alultápláltság, vérszegénység, éhezés, stb.

         

         

        Génexpresszivitás

         

         

        Egyes, nagy hatású gének által meghatározott minőségi tulajdonságok megjelenése nem csak az adott gén kizárólagos hatásától, hanem más génektől, környezeti hatásoktól is függhet. Ha egy minőségi tulajdonságról kiderül, hogy azt további, nem meghatározható tényezők is befolyásolhatják, akkor expresszivitásról (változó kifejeződés) beszélünk. Az expresszivitás nem más, mint az genetikai információ egyedi szinten eltérő megjelenése. Ez azt jelenti, hogy két egyed hiába hordozza ugyanazokat a géneket, a külső megjelenésük az expresszivitás miatt eltérhet egymástól. Egy változó kifejeződésű tulajdonság esetén elképzelhető, hogy a tulajdonságot okozó nagyhatású gén jelen van az állat örökítőanyagában, de az adott tulajdonságot nem, vagy kisebb mértékben mutatják. Ilyen tulajdonság vadászgörényeknél a fehér foltosság, mely dominánsan öröklődik, de egyes állatokban jobban, másokban kevésbé jelenik meg.

         

         

        Pleiotrópia

         

         

        Pleiotrópiának nevezzük, amikor egy gén több tulajdonságot is meghatároz. Ilyen tulajdonság pl. a Man szigeti macskákban. Amelyik macska csak egyik szülőjétől örökli a tulajdonságra jellemző gént, csonka farokkal születik. Amelyik macska mindkét szülőjétől a tulajdonság génjét örökli, méhen belül elpusztul.

         

         

        Letális, szemiletális gének (dózishatás)

         

         

        Letális alléloknak nevezzük azokat az allélokat, melyek homozigóta állapotban halálozást okoznak szaporodóképes kor előtt (méhen belül, a szoptatás, vagy a növekedés időszakában). szemiletális allélok azok, amelyek nem teljes kifejeződésű letális allélok, azaz nem minden esetben okoznak elhalálozást, hanem csak bizonyos mértékben.

         

         

        Átkereszteződés, kapcsolt gének

         

         

        Bizonyos, a kromoszómakaron egymáshoz közeli gének hajlamosak arra, hogy együttesen öröklődjenek. Az, hogy milyen eséllyel öröklődik két gén együtt, a kromoszómán ábrázolt távolságuk becsléséhez használható fel. Ilyen ismert közeli lokuszok segítségével lehet külsőleg nem látható tulajdonságokat becsülni, ha a kapcsolt gén egy külsőleg jól látható jelleg.

         

         

        Rendellenességek típusai

         

         

        Általános igazság, hogy egy adott populációban nem jelenlevő tulajdonságot semmilyen tenyésztési (nem géntechnológiai) módszerrel nem lehet előidézni. Ez azt jelenti, hogy akármennyire is próbálunk rokontenyészteni, nem fog sikerülni rózsaszín argentín dogot létrehozni, mivel a dogónál nincs olyan gén sehol az állományban, amely ilyen színt hozna létre.

         

         

        Spontán rendellenességek

         

         

        Új tulajdonság csak spontán mutáció eredményeképp jöhet létre. A mutációk váratlan, ugrásszerű változások a szülő és a gyermek genetikai anyaga között. Egyes gének jobban, mások kevésbé hajlamosak mutálódni. Különösen pl. a színöröklésben ismert gének hajlamosak így megváltozni, de nagyon sok génmutáció halálos is az állat számára, már magzati korban elhulláshoz vezet.

         

        Szelekció:

         

         

        A rokontenyésztést napjainkban tabuként kezelik, már beszélni róla is szentségtörés. Arra való többek között a rokontenyésztés, hogy felszínre hozzuk vele a nem kívánt küllemi jegyeket és idegrendszeri adottságokat is, hogy aztán nagyobb hatékonysággal szelektálhassuk ki azok örökítő anyagát a populáció génkészletéből. És éppen ezért eredményes is elsősorban a természetben élő állatfajoknál, hiszen a természetes szelekció következetességét és kérlelhetetlenségét az ember még csak megközelíteni sem tudja. És valószínűleg nem is lenne értelme. Hiszen a természetes szelekció nemcsak arra képes, hogy egy fajt egészségesen és egyre tökéletesedő formában óvjon a selejt egyedek kipusztításával. Az is rendszeresen megtörténik, hogy akár "hírmondó" nélkül is letörli azokat a föld színéről egy-egy hirtelen, drasztikus változás bekövetkeztével, amelyhez az adott faj génállománya képtelen a rendelkezésre álló időn belül alkalmazkodni (kombinálódni), illetve az általa kódolt egyedek (tulajdonságok) az új körülményeket képesek legyenek túlélni.A domesztikált "hibás" állatok azonban túl fogják élni hibáikat, mert az ember nem hagyja pusztulni őket, gondoskodik róluk, sőt, az öröklötten nyomorék (pl. extrém végtagszögellések) és szegényes ösztönös adottságokkal rendelkező kutyákat szaporítja, mi több, rokontenyésztési eljárással! Másképpen mondva, az ember gyakran kontraszelektál!

         

         

        Szelekciós rendellenességek

         

         

        A szelekciós rendellenességek olyan hibák, melyeket a szelektív tenyésztés során valamilyen okból előnyben részesítenek. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek egyes fajtáknál hibának, máshol fajtajellegnek számítanak. Ilyen pl. a törpeség egyes kutyafajtákban (pl. yorkshire terrier). A modern orvostudománynak köszönhetően mostanában már olyan egyedek is életben maradhatnak, és hozzájárulhatnak a fajta genetikai állományához (szaporodnak), melyek a természetben nem lennének képesek fennmaradni.Egyes szervek alakja, mérete megváltozhat (dysplasia, hypoplasia, hyperplasia), hiányozhatnak (aplasia, agenesia), vagy rendellenes elhelyeződést mutathatnak (dystropia, ectopia). A tenyésztők, és az állatorvosok szerepe az ilyen tulajdonságok fennmaradásában jelentős.

         

         

         Örökletes ártalmak.

         

        A fajok minden egyes individuma és az egyeden belül minden sejt azonos kromoszómát és génállomány tartalmazn. Igy természetesen az ivarsejt is az illető egyedre jellemző genetikai anyagot birtokolja. Sejtjeink genetikai homogenitása, azonossága abból ered, hogy mindannyian a megtermékenyitett petesejtből, tehát azonos forrásból származnak. Az ivarsejtek közvetitik tehát a szülői örökséget, amely a kromoszóma -és génállomyányon belül tartalmazza aze a tervdokumentációt, a DNS-ben raktározódik, és az életünk folyamán megvalósul, a fehárjék elsődleges szerkezetének (aminosavsorrendjének) meghatározássa révén. Alig, hogy megfogan egy új élet és a fogamzást követően a megtermékenyitett petesejt osztódásnak indul, a későbbi ivarsejt ősei máris megjelennek. A terhesség korai szakaszában a magzatban már elkülőnithetőek a testi sejtektől az ún. törzs-ivarsejtek. Ezek bevándorolnak a magzat kialakuló here-illetve petefészektelébe és hamarosan nagyfokú osztódásba kezdenek. A törzs - ivarsejtek ős-ondósejtté vagy ős-petesejté alakulnak Az ős ondósejtek még a felnőt egyedek heréjében is megtalálhatóak. Az érett ondósejtek (spermiumok) óriási tömege az ős ondósejtekből bonyolult fejlődési folyamat révén alakul ki. Többszöri sejtosztódással és számos eltérő tipusú sejtgeneráció közbejövetével.Az ivarsejtek szaporodási szakasza után megkezdődik az ivarsejtek különleges számcsökkentő osztódása a meozis.A meózis során a kromoszómák száma megfeleződik és ezért az érett ivarsejtek csak 23 kromoszómát tartalmaznak. Az utód 46-os az emberi fajra jellemző-kromoszómaszáma tehát csak a két ivarsejt egyesülése után áll helyre.A kromoszómák megfelezésekkor az azonos kromoszómapár tagjai véletlenszerűen kerülnek az egyik vagy másik érett ivarsejtbe. Az érett ivarsejtek kromoszómaszáma tehát azonos (mindegyikben 23-23 kromoszóma található) a bennük foglalt génállomány mégis eltérő, tehát az minden egyes iversejt génállománya eltérő. Ez az egyik magyarázata annak, hogy bár minden testvér azonos apa illetve anya ivarsejtjeiből származik, ugyanazon párositás utódai sem teljesen azonosak. Az egypetéjű ikrek kivételével.A meózis során a kromoszómapárok átesnek az ún. párosodás jelenségén. Ez azt jelenti, hogy az egymásnak megfelelő kromoszómapárok szorosan egymáshoz simulnak, s eközben olyan kapcsolatok jönnek létre közöttük, amelyek bizonyos gének kicserélődését (crossing over) is lehetővé teszi.Ez tovább növeli az azonos egyed ivarsejtjeinek a genetikailag elképesztően nagyszámú változatát.

         

         

        Az öröklődés szabályszerűsége az örökletes ártalmak három alapkategóriája:

         

        1. a számbeli kromoszómasorrendellenességek ( darun kór) esetében az átörökités valószinűsége - 50%-a tartalmazhatja a rendellenes számú kromoszómát. Ugyanez vonatkozik az ondósejtek nemi kromoszómamegoszlására is, vagyis a fiú vagy lány nemzés valószinűsége általában 50%.
        2. a nagy hatású gének viselkedése a kromoszómákéhoz hasonlit, mivel a kromoszómák egy-egy pntosan körülirt helyének, lókuszának átviteléről van szó. Ezt csak a lókuszon lévő allélpár jellege befolyásolja. Ha ugyanis valamely jelleg vagy ártalom domináns öröklődésű, akkor-mivel az érte felelős gén az iversejtek 50%-ban megtalálható - az utódok 50%-ban fog megnyilvánulni. Recessziv jelleg vagy ártalom esetén viszont a másik egészséges gén hatása dominál és ezért - bár az ivarsejteknek ugyancsak a felében benfoglaltatik ez a gén - a jelleg vagy ártalom megjelenésével csak speciális esetben, homozigóta kombinációban kell számolni.
        3. a kis hatású gének esetében viszont a rendszer tömeghatása érvényesül, és ezrét ilyenkor az ún. közös családi génállomány megfeleződésének hatása érvényesül.

         

        A domináns öröklődés

         

        A dominánsan öröklődő betegségeknél az egyik egyed két foglalata közül az egyikben egy kóros, mutáns gén rejtőzik, tehát az a szülő heterozigóta, míg a másik egyed mindkét foglalatában ép gén foglal helyet. A születendő utódok 50%-ban egészségesek és 50%-ban betegek lesznek. Persze ez a szabályszerűség is a nagy számik esetében érvényesülAmennyire könnyű felfigyelni a domináns öröklődésre, annyira nehezebb észrevenni a recessziv jellegeket és betegségeket.A lappangó betegségek akkor válnak érzékelhető valósággá ha két olyan egyedet (heterozigótát) pároztatunk, amelyek kromoszómájukbna ugyanazon a helyen, azonos foglalatban egy-egy kóros gént hordounak. Az ő esetükben a foglalatban levő másik gén még elnyomja a kóros hatást, ezért a szülők létszólag egészségesek, épek. Szerencsétlen találkozásuk miatt a betegség utódaikban azonban már teljes súlyosságában megjelenhet. Ilyenkor érvényesül a jellemző-felmenő, oldalizányú és lemenő rokonságra vonatkozó - hármasszabály: a beteg szülei épek ( hiszen heterozigóták), a testvérek 25%-a beteg ( ők homozigóták), az utódok újra látszólag egészségesek. Ha ezeket az utódokat egészséges egyedekkel pároztatjuk leszármazottaik megint csak heterozigóták lesznek.Tehát a Mendel féle szabályok szerint: a recessziv ártalomban szenvedő beteg egyedeknek minen negyedik testvére beteg. Persze az a 3:1arány, vagyis 25%-os gyakoriság csak a nagy számok esetében érvényesül. Mert előfordulhat, hogy egy alomban ha négy kiskutya születik, mind a négy tünetmentes, de viszont a ötödik és a hatodik ha született volna , akkor beteg lenne.Többször különféle ártalom tartozik a recessziven öröklődő elvaltozások közé. Az argentin dogóknál a legjellemzőbbek: az albinizmus, süketség és a kékszeműség.